Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felkelo nap mosolya

2015.08.25

Három kilométerre volt az a templom a várostol, ami minden évben része a Csiksomlyói zarándoklatnak a pünkösdi bucsú alkalmával.
A nap pont a háta mögött kellt fel mindig, nem volt ez másként akkor sem, amikor ráfordultam biciklimmel a három kilométeres emelkedőre az iskola melett, és ahogy elhagytam azt a pár darab magas fenyőt,ami még az iskola udvarához tartozott, kacagva játszott a tekintetemmel a reggeli sugara. 
Szinte még most is érzem azt a friss csiki levegőt, amit azota sem éreztem bárhol is jártam kerek e világon. Sietnem kelett, és bár fáraszto volt a bicikli ut felfele, észre sem vettem, mert ott volt bennem az a leirhatatlan erő és boldogság, a szenvedély, amit nem érthet meg csak az akinek valaha volt hasonlo az életében. Ez vitt előre akkor reggel, és pillanatok alatt fönnt is voltam majdnem a templom előtt, bár nem kelett odáig mennem. Megálltam hogy kifujjam magam, pont harangoztak. Nem lehetett szebb a Mennyország sem ennél  a reggelnél, még Isten és az angyalai is engem köszöntöttek azzal a harangszóval, akkora volt a boldogságom, hogy ma ismét lovagolhatok, ráadásul terepre megyünk, és felülhetek ma a legszebb, legdélcegebb paripára. 
Hamarabb érkeztem, mint kelett volna, kilencre volt megbeszélve, és Dezső bácsi, még nem érkezett meg. Tudtam, hogy jönni fog, és az idő is szép, nem esik, igy ki tudunk menni terepre. Ismét felpattantam a biciklire és balra fordulva átmentem a fő uton, be abba az utcába ahol a hétvégi ház és a lovak voltak. 
A biciklimet a kert mellé támasztva ismét a hátso kapu rései között leskelődtem , meggyőződve arrol, hogy még alszik az egész udvar. Hallottam a lovakat az istálloban, és Samut, ahogy észrevette már hogy megérkeztem. Samu, egy Amerikai Staffordshire terrrier kutya volt, hosszu fülekkel, és nem tudom hogy hogyan és honnan, de egyik naprol a másikra oda került, és ott is maradt sokáig. Volt neki egy kennel készitve nem messze az istálloktól, most is onnan figyelte hogy ki az aki épp őt figyeli. Nagyott szagolt a levegőbe, majd pár másodperc mulva ugrálni kezdett, és hatalmas farokcsoválás között üdvözölt engem. 
Tekintetem tovább pásztázta az udvart, és az istálló ajtora érve megállapitottam, hogy zárva van, de tudtam, hogy hamarosan ki fogják nyitni és én ott lehetek és hallhatom a lovakat, érezhetem az illatukat, megérinthetem őket, és ami a legszebb az egészbe, hogy igazi nyereg lessz ma is rajta, és ma is olyan hatalmas, és olyan vad és gyönyörű lessz, mint amilyen mindig szokott és ma is fel ülhetek rá.Ha fokozni lehet mindezt, még ki is fogok vele lovagolni,szabadon, ki a fenyvesek, és mezei virágok közé, végig az útközben eső falvakon.Ma is végig fogunk menni a göröngyös, Somlyóba nyuló falvacska utján, és látom, ahogy ma is, kalapját emelve  kapu alol az idős öreg székely szivből jövő köszöntéssel szól hozzánk,
          "Adjon Isten szép jo reggelt kisasszony! ", 
és miközben a lovat dicséri , talán ma sem fogom tudni, hogy kihuzhatom-e magam még jobban a fenséges paripa hátán, és úgy köszönjek vissza, vagy leszáljak a lóról és arra kérjem őt, hogy most inkább állitsa meg az Időt, mert én tényleg látom,hogy maga Isten ragyogott fel ismét a szemében.

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 24527
30 nap: 1952
24 óra: 54