Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gerlék

2019.06.27

I. 

Jól esik hallgatni a gerlék búgását, valahogy olyanok,mint akik az öröklét hirnökei. És nem csak az öröklété. Hirnökei a szerelemnek is. Hirnökei egy olyan világnak,ahol érték az ember. Ahol nincs árulás és igazságtalanság, se fájdalom se széthullás. Abban a világban az ember békében él együtt a természettel, a nagy Örökkévalósággal. A gerlék mellett ott van még az eső illata nyáron, a tél csipős hidege,az ősz ezer szine,és a gyöngyvirágok illata tavasszal.Minden más mulandó. 

Hallgatom a gerléket, nézem a szokásikat és valahogy úgy tűnik,mintha egy kaput nyitnának meg a múltba, amely lehet hogy el sem múlt, lehet hogy a gerlékkel együtt mindig is itt volt túl az Idő pusztitó fegyverén. 

Olyan, mintha azok a gerlék lennének azon a nyári délután. Valahogy olyan, mintha titokban azt suttognák az embernek,hogy nincs oka az elkeseredésre, mert csakis a tiszta érzések számitanak igazán. 

A régi fakeretes ablak nyitva van, rajta szúnyogháló diszeleg. Kell az nyáron, nagyon jó célt szolgál a darazsak,legyek , szúnyogok, és minden féle repülő apróság ellen aki be szeretne jutni vagy csak véletlenűl arra tévedne.

Meleg van.Csönd. Az állatok hűsölnek az árnyékban, szinte hallani lehet a lélegzetüket, ahogy békésen biztositják általa az éltető oxigént. A fák hatalmasok és zöldek. A Gyümölcsök még csak most kezdik elérni végleges formájuk, hogy az ősz beköszöntével ezer szinben pompázzanak a jóságos emberek számára. 

A kaszálás a pihenőidejét élvezi, a nagy szénaboglyák árnyékában ott hever a villa és a gereblye, arra várva hogy valaki összerendezze velük a maradék szénát ami már lassan teljesen kiszáradt a forró nap sugarai alatt. 

A hatalmas csendben egy-egy gerlepár röppen csak fel a lombok mögül és szárnycsattogásukkal kellemes dallamot lopnak az ember szivébe. 

Nézem őket, és nézem a kertet .A kutyám az árnyékban fekszik, a régi hatalmas egymásra rakott farönkök és a vén körtefa ölelésében. Kicsit lejebb bokrok pompáznak büszkén mutogatva a leveleik mögött rejlő fehér és piros ribizli fürtöket. A farönk bal oldalán kissé szűkebb, de újabb titkos utat látni lefele a kert végéig amelynek oldalán ezúttal fekete ribizli fürtökkel hajladoznak a hatalmasnak tűnő bokrok. 

A kert végében veteményes tele s tele  minden féle jóságos zöldséggel, amelyeknek se szeri se száma nem volt. 

Tündérország. Nyár és csend. Nagyapám horkolása hallatszik csak ki néha - néha az ablakon, ahogy a hűvös nyári melegben az ebéd utáni pihenőjét tölti. 

Az Idő nem volt ott akkor, legalább is én nem láttam. Csak a pillanat létezett, amelyről azt hazudták hogy örök. 

Számonkérően nézem a gerléket harminc év után, elöttem néhány törmelék, mögöttem az Idő és a Halál. Csak az az egy lépés maradt még és a gerlék, fönt a fán. 

 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 24528
30 nap: 1951
24 óra: 54