Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


karacsony

2014.01.05

 Ma December 21, 2013,nem sokara itt van a karacsony. Kanari szigetekrol irom ezeket a sorokat, es remelem, hogy amikor majd sok ilyen iromany egyhelyre osszegyul majd a jovoben,az energia rezgeseik letrehoznak majd egy teret ahol a feny es az ido elgorbul es kilep szokvanyos viselkedesi formalyabol, es megnyit majd egy kaput amely a mult kapuja lessz, melyben a dolgok orokke tartanak majd.

Azert ultem le mert kozeleg a karacsony es nekem irnom, kell, mert valami allandoan ott motoszkal a fejemben es azt mondja hogy irjak, es irjak.

Itt nincs ho, itt meleg van, igy visszaemlekezesemet  csak az emlekeim fogjak gordulekenyebbe tenni, mert a kornyezet nem olt magara hofeher jeges  ruhat, mint ahogy annak lenni kell. Azaz lennie kell a mi ismereteink szerint de nem kell lennie  az itt elok elvarasainak vagy eppen azoknak akik Afrikaban vagy egy  masik tavolni meleg eghajlatu szigeten vagy foldreszen elnek.

Na de terjunk vissza  a karacsonyhoz.  Amikor ezt a szot hallom, hogy “ KARACSONY” mindig  elkezd esni a ho, es csend borul a tajra. A ho lassan esik, es sotet lessz odakinnt, es csak a regi sarga utcai lampak vilagitjak meg a hoval befedett gorongyos utcakat. Persze van a varosnak mas resze is ahol nem gorongyosek az utcak, hanem jarhatoak, de alltalaban veve gorongyosek es csusznak. Jegesek.  A ho csak esik, ringadozva szallnak ala a sotet hegyek ezer eves almabol. Beke van mindenhol es harang szo hallatszik. Az emberek nagy kabatokban es szep bundakban templomba sietnek, es  latok egy ablakot ahogy felnezek a nyolc-tiz emeletes hazakra, ahol ugyanolyan karacsony van mint az osszes tobbi lakasban. Ugyan olyan es megis mas. Erdekesen erzem magam, nem fazom, csak setalok, es nezelodom. Olyan mintha senki nem latna, olyan mintha csak egy lelek lennek, de en megis mindent latok. Igy alltam mega az ablak alatt amikor felneztem es hirtelen, egy lakasban talalom magam, abban amelyiket lentrol neztem. Olyan ismeros minden es az is furcsa hogy engem tovabbra sem lat senki. Aztan elindulok a hangok utan, beszelgetesek, ismeros hangok hallatszanak a szobakbol, es en elindulok kifele hogy megnezzem kik beszelgetnek. Ahogy ki akarok lepni a konyhabol, a konyha ajtoban anyuka jon be es nehany tanyert tesz az asztalra , majd a kamra fele megy es fustolt kolbaszt es mindenfele nagyon finom dolgokat szed elo, es engem kiallt hogy vigyem oda a hutobol, meg a hurkat es a majast is. Meglepodve allok es nem ertem miert kiallt hiszen itt alok melette es eppen hogy elindulnek a huto fele –ami a konyhan kivul levo eloszoba vegen talalhato-egy “hulye gyereket” latok kiszaladni a hutovel szemben levo szobabol amint odaszalad a hutohoz kinyitja es kiveszi a kert dolgokat majd villamsebeseggel a konyhaba rohan vele es leteszi az asztalra. Alig tudtam felre ugrani hogy fel ne essek ahogy elrohant melettem az a gyerek, akirol megdobbenten kellett megallapitanom, hogy sajat magam voltam. Tul erdekes volt minden ahhoz hogy azzal foglalkozzam mi is tortenik valojaban igy nem csinaltam semmit csak tovabb neztem a filmet es bar elore tudtam mindent ami tortenni fog megis ugy alltam ott a lakasban akkora csodalkozassal, mintha Isten jott volna le egy percre az egbol es ott tenne- venne az angyalaival.  Pedig csak egy szokvanyos karacsonyi este volt.

Amig anyuka  az asztalt teritette addig en, vagyis az a masik ott rohangalltam le fel a lakasban es mindenfele hulye allatutanzos ugralasok kozepette a nagyszobaban landoltam a karacsonyfa alatt. Akkor apam, pont nem kerdezte meg hogy mar megint mit csinalok, el volt foglalva magaval, azt hiszem keszulodott.  A nagyszobaban levo karacsonyfa  igazan magas volt , nekem legalabb  is hatalmasnak tunt es olyan suru agai voltak hogy soha nem tudtam mi lehet a masik oldalan illetve azon a felen ami a fal fele volt forditva. Ilyenkor a ket fotel mindig hattal a Nagy szekrenynek volt helyezve ugy hogy el is ferjen minden es hasznalni is lehessen oket de jol is mutasson.  Ott alltam a szoba ajtoba es neztem ahogy ulok a fa alatt es eszre veszem hogy tele van titokzatos ajandekokkal, rengeteg csomaggal, es mind arra var hogy felbontsam oket. A szines egok ezer fenyben jatszottak, es csillag szorok egtek az agakon en meg ott ultem a fa alatt es es akora volt az oromom hogy azt elmondani most sem tudom. Bementem a szobaba es leultem a fotelbe a fa melle es neztem ahogy a kiabalasomra anyuek bejonnek, es kozos megegyezesen elkonyveli mindenki hogy ez nem mas mint az hogy megjott az angyal. Az az angyal, akit egesz evben annyira vartam. Most ismet eljott es elhozta mindazt amit szerettem volna, es meg azt is amirol meg nem is almodtam. Neztem ahogy egnek a csillagszorok a hatalmas fan es neztem ahogy egymas utan bontom ki a csomagokat es egyre jobban es jobban orulok azoknak amit benne talalok. Senki nem latott es nem is hallott engem, miert is zavartam volna meg barmit is azon az esten. Felalltam a fotelbol es az ablakhoz mentem ratettem a kezem a forro futotestre es kineztem a nagyszoba  ablakan az utcara. A ho meg mindig ugyanugy esett es szolltak a harangok, az emberek talpa alatt ropogott a friss ho ahogy a szembe levo jardan a templomba igyekeztek.  Este kilenc korul lehetett, amikor  kopogtak az ajton. Hirtelen hatrafordultam es lattam ahogy a gyermek aki a fa alatt eddig az ajandekokat bontogatta, most  kiugrik a fa alol es az ajtohoz szalad , apam elhuzza a csikot a furdobe( mindig ezt csinalta amikor vartunk valakit es az megerkezett talan tulsagosan stresszelte magat es az izgatottsagtol hogy jon hozzank valaki a furdobe menekult, mintha mindvegig ott lett volna, aztan amikor mar az illetekes vendegek megerkeztek, kijott, mintha most vegzett volna es minden ment tovabb), anyuka meg a konyhabol jon nyitni az ajtot, de nem is kellett mert mar kinyitottak kivulrol. Nagy szurkes zoldes telikabatba barna sotet kalappal a fejen tata lepett be az ajton . Kipirosodott arcal es az oromtol valo ragyogassal hogy lathat engem tarta ki a karjat es en oda szaladtam es nagyon boldog voltam ,hogy eljott. Olyan volt mint egy Nagy oreg mikulas aki karacsony estén Nagy havas bakancsaval eljon a gyerekekhez vegre es regen vart ajandekokkal lepi meg oket.

“szia draga kicsi kicsi kicsi kincsem” –mondta ahogy atoltem illetve probaltam de nem ertem at a nagy zold telikabatot hiaba is akartam.  En is oda mentem volna mert olyan reg nem lattam, de hiaba akartam, engem senki nem latott es valoszinuleg nem is ismertek volna.

Igy neztem az esemenyeket, hallgattam es ereztem az oromom, a csillagszorok sercegeset a karacsonyfan, a fenyek pompajat a szobaban a ho sercegeset az emberek laba alatt, lattam es halottam egyszerre mindent, megis minden a helyen volt es nem volt zavaro. Lattam nagyapam neveteo arcat amint a barna rongy tastakobol kiveszi az ajandekot amit nekem hozott. En mar tudtam hogy mit fogok kapni de jo volt latni a varokazas izgalamat es az azt koveto oromot amikor meglattam a papirtasakban levo narancsokat, amit tata szokott hozni karacsonyra, de abbol is a legnagyobbakat, akkorakat   amilyen nagyokat meg soha nem lattam, es ezek nelkul a nagy narancsok nelkul nem is let volna igazi a karacsony.

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 46959
30 nap: 2760
24 óra: 109