Erdély Istenéhez!
1. Erdély Istene szólítalak Téged,
Szólítom a Hegyeket, kevély Büszkeséget !
Szólítom én csöndben a szaladó Patakot,
Lesúlytó Villámot, nyári Fuvallatot!
2. Szentséges Isten s ti angyali seregek,
Távolból kiálltok, remélve üzenek!
Üzenem, hogy kérem, kérem a Szentséget,
Örökké tartó tiszta segitséget!
3. Egyedűl maradtam, távol a világban,
Reményvesztve, megsebzetten,
Nyomasztó homályban!
4. Hideg van. Fázom. Nagyon félek!
Réges-régen elhagytalak,
Elsodort az élet,
Itt-ott néha partra dobott,
Széttépte egészem!
5. Na és a szerelem ...(!)
Minden ember vágya!
Azt gondoltam messze földön
Talán rám is várna...
6. Tévedtem. Most már én is látom,
Kecsegtetve, táncot járva,
Nem volt más csak
Tűnő álom.
7. Se Boldogság se Jószerencse
Nem volt a barátom
Eszet vesztve szaladtam én,
Mégis megtalálom!
8. Hazugság volt. Önámitás!
Furcsa évek, nehéz Élet,
színét vesztett szép Ígéret!
9. Ragyog-e még ott fenn,
A csillagom a Hargitán,
S mesél-e még rólam a Szél,
Emlékeztek-e még rám?
10. Földre roskadva,
Te hozzád kiálltok!
Ismersz-e még,
Hallasz-e még egyetlen barátom?
11. Megbocsájtjátok-e nékem
Én egyetlen nagy-nagy vétkem,
Embertelen kicsinységem,
Hogy szebb életet, jobb világot,
Messze földön máshol véltem!?
12. Erdély Istene szólítalak Téged!
Szólítom a Hegyeim,
A csillagom az Égen!
Forró könnyeimtől
Esedezve kiálltok: ragyogjatok le rám mennyei Szeráfok,
Vezessetek haza, csak ennyit kívánok!
