Az első hó
1. November volt, hidegre fordult az idő,
Hófelhők magaslottak a távoli nyugaton.
Csak a Szél ki ott volt velem,
S valahol ott fennt az Égben,
Vagy talán itt bennt a szívben
Lágy dallamot hallatott.
2. Hárman voltunk: Ők meg én.
Északról a büszke Szél,
Jómagam és...az Emlék.
Az emlék róla s hogy milyen volt,
Milyen volt az őszi Ég.
3. Óh igen! Az az őszi Ég!
Az a mérhetetlen Szép!
Mint a tenger s mint a szeme tükre
Zafirköntösbe öltözött azúrvégtelenség.
4. Aztán utolért a jelen,
És a sötét felhők mögűl
Előbukkant hirtelen
Az a jövő melynek élte
Csupán, mint a kérész...
Néhány órás de az enyém.
5. Csak az enyém, senki másé,
Nincs jövöje csupán multja,
És sorsa is a végtelené,
Hatalmas kék időtengeré.
6. Észbe kapva szaladtam hát,
S velem szaladt a Szél is!
Szaladtunk az Emlék után
Mely megszökött a szívemből
S testet öltve ott várt reám!
7. Hát újra eljött ez a nap,
Sorsom viharában újabb fordulat,
S meseautóját kísérte a Szél,
A Szél s a Tél...
Az első tél mit együtt láttunk meg,
S zafirkék szemében a Dallam, a Varázs s a Pillanat!
8. Óh igen! A Pillanat a Dallam s a Varázs,
Kék szemeiben ott éltek,
S melyekről tudtam, hogy attól szépek,
Hogy éltük, mint a gyertya lángja,
De fényük, mint a tenger tisztasága,
Mint az őszi égbolt kék gyémántja
Mint a megváltásról álmodó lélek
Éjszakai boldogsága...
