Körforgás
1 versszak
Hosszú volt a tél,
Sokáig tartott...
Megdermedt szívemmel kerestem az arcot.
Az arcot mely rám ragyog,
Csillogó szemedet,
Már-már alig hittem, hogy igaz is lehet.
2 versszak
Álmosan botorkált a vén január,
Zuzmarás szakállán megannyi jégvirág !
Álltam és néztem őt,
Senki más nem látta,
Hótündérek táncoltak, kacagtak nyomában!
3 versszak
Olyan boldog voltam, ahogyan ott álltam,
Te is ott lehettél,
Talán nem is láttad,
Hogy a te szemeddel néztem
Mindazt, ami szép volt
S mindazt mitől féltem (...)
Beléptél a szívembe s életre kelt minden (..)
4 versszak
Örök törvénye régen a világnak,
Hogy az évszakok körbe-körbe járnak.
Nyár után az ősz jön, s utánna a tündérek,
Táncolnak és nevetnek, jégvirágot festenek
S boldog vagy ha nézheted !
5 versszak
Aztán törvény az is,hogy
Tél után a kikelet...
Kérdezhetném vádlóan most
Miért kell, hogy így legyen !?
M(i)ért mentek el, s te hova tüntél (..)
Miért az én könnyemmel olvasszátok fel a jeget (?)
S hogyan hiszitek azt, hogy szívemben így tavasz lehet ?!
A mappában található képek előnézete öröklét
