2015.szep.27, Gran Canaria
Jo volt ma eljatszani a gondolattal, hogy talan nincs is olyan messze az , hogy ujra otthon lehetek. Jo volt erezni azt , hogy nem csupan otthon lehetek, hanem azt, hogy mar nem kell tobbet visszajonnom. Nem tudom , hogy miert lelkesit az a gondolat, hogy vegre haza koltozhetek, amikor rajtam kivul mindenki menekul az orszagbol. Azon kevesek egyike vagyok, akinek ma nagyott dobbant a szive, amikor felmerult annak a lehetosege, hogy tavasztol megkaphatom az athelyezesem.
Nem csak a honvagy volt, ami lelkesitett, volt ott meg valami mas is, ami orommel toltott el. Butasag lenne azt gondolnom, hogy Te lennel az , hiszen csak nehany fotom maradt rolad, abbol a keves idobol amit veled tolthettem. Ennek ellenere ma megis ugy ereztem, hogy Te vagy az az egyetlen letezo indok amelyel vegtelen oromom magyarazhattam. Nem tudom, hogy mi az ami mindezt alatamasztana veled kapcsolatban, talan a hit, az a nehany ora,amit toled kaptam, fogalmam sincs, azt viszont tudom, hogy Te vagy az akiert talan nem is olyan sokara ujra boldogan fogom atrepulni ismet az oceant.
