Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harangok

2016.12.21

Teli reggel kondultak meg a harangok, miközben álmosan bámúltam ki az ablakon. Az utak csúsznak, minden jeges és havas. keveset aludtam az éjszaka mert bútorokat pakoltunk. Hajnalban sikerült elaludnom. Ma meg folytatódik ez az eszement rohanás tovább. De hova rohanunk kérdezném, de fölösleges. Úgy is nagyszerű válaszok tömkelege zúdúlna rám egyszerre. Minden válasz az ünnep körül forogna, napokon belül itt  a karácsony.

Hideg szürkeség boritja a tájat, és a harangok egyre szüntelen csak kongnak és kongnak. Azt mondják, hogy minden harang másként szól, mindegyiknek saját története van. Sajnálom, hogy nem tudom őket megkülönböztetni,viszont azt még én is meghallom, ha sirnak a harangok mert temetnek valakit, magam sem tudom, hogy ki és mikor mondta azt, hogy melyik is ez a fajta kongás. 

Azt viszont meg tényleg nem tudom szavakba foglalni, hogy mindezen fölül miről is mesélhetnek igazán a harangok. Szavakba foglalni nem tudom, de mégis értem. Olyan megértése ez a dolgoknak, aminek az ember akkor jut a birtokába, ha igazán meghallhja a harangok hangját. 

Ilyen és ezekhez hasonló dolgokon gondolkodtam, közben számot vetettem az életemmel, és az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon nem rontottam el mégis ezt a nagy játékot valahol. Bár még fiatal vagyok, gondoltam, és úgy sincs veszve semmi,ennek ellenére fontosnak tartottam rápillantani mégis mindarra ami körül vesz engem, akkor ott azon a szürke téli reggelen. 

Körül néztem, és nem láttam magam körül semmi mást csak sarokba dobált széthullott szándékokat, rég elfeledett álmokat, egy zátonyra futott élet maradványait, és néhány a romokbol kikandikáló reménysugár hajnali ébredését. 

Ez viszont mind a másé. de ki az a más, és mit keresek én itt-kérdeztem-majd belekortyoltam a bögre forró kávéba. Az ember soha nincs ott ahol nem szeretne lenni, mindig csak ott vagyunk ahova vágyunk. Mi van abban az esetben ha akkor döbbenünk csak le hogy ahova érkezni szerettünk volna, ott még sem jó. Mi van akkor ha mindez már késő? Van egyáltalán olyan , hogy késő, és ha van is mihez viszonyitva van? Az már teljesen egyértelmű volt számomra, hogy amit kérek azt megadják, de viszont amit igértem be kell tartanom. És  mi van ha nem tartom be-kérdeztem-majd újból belekortyoltam a kávéba. De az nem én lennék, és különben is éppen most ráérek. Jézusom, orditotta egy másik hang, dehát az életedről van szó és a becsületedről. Én meg azt válaszoltam rá, hogy éppen most úgy is ráérek, hova is mennék. A szerelem már úgy sem az útitársam, néha itt ott fellelhető foszlányaiba belebotlok, melyek közűl némelyikük már csak emlék. 

Napok teltek el azóta, a hó ujra megérkezett, de most valahogy sokkal szebb volt ,mint korábban. Úgy szálltak alá a hópelyhek, mintha mindegyikük pontosan tudta volna , hogy hova is kell esnie. A tájat hófehérre festette és békét hozott mindenre, ami csak volt a világban. Abban a világban, ami engem vett körül, olyan volt minden, mint egy hatalmas békés áldás, amelyre az ember olyan régen vár. Embereket alig lehetett látni, egy-egy hófödte autó ment néha el az utcában. 

Ugyanott álltam most is, néztem a lehulló hópelyheket és hallgattam az engem körülvevő csendet. Még mindig ott voltam. Döntöttem, maradok. Rég elfeledett illatok és pillanatok cikáztak előttem eszembe juttatván gyermekkorom régi pillanatait. Hallottam, ahogy nagyapám talpa alatt megroppan a frissen leesett hó, láttam hatalmas zöld kabatjában hidegtől kipirosodott arcát, amint nevetve jön felém. Egy pillanatra olyan volt, mintha igazán boldog lettem volna, olyan mint amilyen akkor voltam. Rohanni szerettem volna felé és elmondani mindent, ami azóta történt, mindent ami volt, van és ami lesz ! De ő csak nevetett és nagyokat lépkedett a frissen lehulló hóban alakja egyre nagyobb és nagyobb lett,amíg el nem tünt a sápadt lámpák fényében. Késő este volt, nem volt ott már senki csak a mindent átölelő béke, amint lassan szállingózott alá, hatalmas hópelyhek formájában,amikór megkondult a távolban az öreg templom hatalmas harangja.

 

 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 24527
30 nap: 1952
24 óra: 53