Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi a boldogsag

2015.09.17

V

 

égre úgy ébredtem, hogy kipihentnek érzem magam. Elég ritkán van hasonló, az okát viszont nem tudom, hiszen alig dolgozom valamit.

Meglepő volt hogy sötét volt még amikór ébredtem. Lehet, hogy azért mert jön az ősz. Vagyis csak a naptár szerint. A valoságban viszont ez itt nem igy van. Annyi történik télen, hogy lehül kicsit az óceán, de az is csak annak tünik hidegnek, aki helyi lakos, a turisták örömmel uszkálnak benne decemberben is. Én már helyi lakosnak számitok azt mondhatni sajnos, hiszen nem érzem valami fényesül magam. Nyilván ott van az a sok motivációs anyag, ami előre visz, amit nap mint nap hallgatok, de azokon a reggeleken, amikor úgy ébredek, hogy valami szoritja a mellkasom, akkor az nem nevezhető igazán boldogságnak.

Ma is egy hasonló reggelre ébredtem. Itt is voltak persze enyhitő körülmények, ha szabad igy szolnom roluk, bár más és szebb elnevezést érdemelnek.  Ők a kutyáim. Egy amerikai staffordshire terrier és egy törpe schnautzer. Mind a kettő befogadott kutya. A stafford a Minos nevet, mig a kicsi a Szürke elnevezéssel büszkélkedhet. jelenleg ők azok, akik potolhatatlanok, és akik nélkül nem tudom, hogy képes lennék-e mindarra amit a fejembe vettem hogy megvalositok. Nyilván ezeket a dolgokat csak abban az esetben tudom realizálni, ha itt élek, még egy kis ideig. Gondolom, világosan ki tűnhet a sorokból, hogy ezek a dolgok pénzzel megvásárohatoak lesznek számomra a jövő egy pontján. Azért teszem mindezt, mert jelenlegi álláspontom szerint , e két dolog megszerzése a lehető legrövidebb  időn belül, csak ezek között a körülmények között érhető el. Másodlagosan azért teszem, mert mind a két dolog,egy nagyon-nagyon régi álom beteljesülését igéri számomra. Mindenhol azt hallja az ember, hogy ne adjuk fel az álmainkat, illetve azt hogy hallgassunk a szivünkre, mert csak akkor lehetünk boldogok igazán. Ez igy van rendjén, viszont van itt egy kis bökkenő: az ember álmai jorészt pénzzel megvásárolható dolgok. természetesen vannak akiknek más álmaik vannak, de én a többségről beszélek. Mindenkinek más és más álmai vannak. A fenntieken tul, nekem is rengeteg mellékes álmom van, amelyek szintén anyagi dolgok, és amelyekről természetesen nem mondok le. A kérdés csupán az, hogy a jövő azon pontján, amikor beteljesülnek ezek az álmok, milyen boldogságot fognak hozni? meddig fog tartani ez a boldogság? A választ már most tudom, és szerintem, amennyiben ilyen jellegű álmokról beszélünk, mindenkire ráhuzhato, a legnagyobb nyugalommal a séma. Ott lessz az a hatalmas, euforikus pillanat, amikor előszőr a birtokomban tudhatom őket, az adás-vételek napjai, majd az utánna következő napok, hetek, lehet hogy hónapok is, az is lehet, hogy egy kis szerencsével-már pedig az igaz álmok beteljesülés után nem veszitik el értéküket-gazdagitani fogják a fentiekben emlitett enyhitő körülmények kategoriát. Amennyiben igy történik, az a legtöbb amit adhatnak. De akkor hol marad a boldogság? Mi a boldogság?

Erre a  kérdésre nagyon sok zseniális elme kereste  a választ a történelem során, ki igy, ki úgy fogalmazott. Nekem egy megfogalmazás nagyon tetszett, amit most nem fogok idézni, ami viszont aképp hangzik, hogy a boldogság az a pillanta, amikor az ember azt érzi, hogy most, ebben a pillanatban álljon meg az idő, és minden maradjon igy. Az a boldogság, és az azt követő azok a pillanatok, amelyek nem tartalmaznak érzékelhető változást az ember számára. Az ember élete ilyen pillanatokból áll,és a végén, az egyiptomiak szerint, amikor a lélek újjászületése előtt megmérettetik, az Igazság istennője álltal, az a mérleg pont ezt méri. Hány ilyen pillanat volt, van a mérleg egyik oldalán, és mi van a másik oldalon, ami ennek az ellenkezője. Ennek következtében kerül majd  a lélek Osiris elé aki kiadja neki újabb reinkarnációs útját, jelen irás célja  viszont nem az egyiptomi mitológia bocongaltása.

A boldogság tehát sok-sok olyan pillanat, amikor megállitanánk az Időt. az Idő persze nem áll meg, legalább is mi még nem vagyunk erről tájékoztatva.

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy ezeknek a pillanatoknak melyek az összetevő elemei, mert ha sikerül egy egységes képet alkotni, arra is választ kapunk, hogy mitől boldog egy ember. Ha a fennti állitás erre vonatkozóan igaznak bizonyul az álmok beteljesülése kapcsán, akkor az is igaz, hogy mindenkinek egy bizonyos kategoria elemei nélkül nincs boldogság. Ezen kategoria részleteit fölösleges elemezni, mert ahány ember, annyi változat. A lényeg a kategoria, amelybe tartoznak.

A kérdéseimre a választ a legegyszerübb módon úgy kaphatok, ha saját magam vizsgálom. Mi az, ami hiányzik, és mi volt az az egységes csoport,  amikor megállhatott volna az Idő. Arra rájöttem, hogy amikor megállitottam volna az Időt, akkor kettős együttállás volt jelen. Voltak tárgyak, melyek pénzzel megvásárolhatok, és fontosak számomra és voltak olyan dolgok, amelyek megfoghatatlanok, de ott voltak. Azt is észrevettem, bármennyire is nehéz leirnom, hogy ezek a tárgyak nem kellett mind ott legyenek, abban a pillanatban. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem volt szükséges a régota vágyott dolgok megléte ahhoz, hogy tökéletes együttállás létrejöjjön. Az együttállást a boldogságra értem. Erre  bizonyitékom is van saját magam számára, hiszen a multban volt már úgy, hogy régen vágyott dolgok realizálodtak a jelenben, és még sem okoztak együttállást azok nélkül a dolgok nélkül, amelyeket most megkisérelek leirni. Bár a szavak sajnos soha nem takarhatják, azok lényegi esszenciáját. Elmondhatom, hogy:

A boldogság soha nem létezhet azok nélkül a megfoghatatlan dolgok nélkül, amelyeket már egyszer megtapasztaltunk, viszont létezhet azok nélkül a pénzzel megvásárolható dolgok nélkül, amelyeket már megtapasztaltunk, vagy amelyeket csak vágyunk megtapasztalni.

Eszembe jutott, amikor szaladtam a kutyákkal, és az előttem álló hegyek nyakában sotét felhők gyülekeztek, hideg szél fújt végre, végre én is téli kabátban voltam, és végre elkezdett esni az eső. reggel volt, csend volt, a hátamnál az oceán, előttem a fekete felhőkkel körülvett hegy csucsa, majd a felkelő nap, és a szivárvány. Egyedül voltam akkor lennt, és annak ellenére hogy itt voltam azon a helyen amit jelenleg ki nem állhatok,úgy éreztem, hogy most álljon meg az Idő. Nem volt ott senki, mert Ő még aludt aznap reggel, én csak leszaladtam a kutyákkal.

Hogy mi volt ez a pillanat, sok lehet ra a magyarazat. Meg a matematika is megmagyarazhatna,vagy a fizika, amely  a vilagot mukodteto kodok egyikevel, vagy tobbjenek egyuttallasaval magyarazna, vagy egyszeruen csak  az adott pillanat adott energia kibocsajtasanak a szamokkal leirhato harmonikus vetulete, amely a zene, az epiteszet es oly sok mas dolog alapjat is kepezi. Elkepzelheto viszont az is, hogy mindezen tulmenoen meg volt valami egyebb is amit meg nem tudunk leirni. A legdrasztikusabb viszont az lenne ha hinnenk a kemianak es megmosolyogva azt mondanank, hogy, ennek es ennek a hormonnak az oka minden. A boldogsag tehat kicsit szetbontva ekepp nez ki.

Az is eszembe jutott, amikor a Csepeli albérletemben, kimentem reggel a konyhába. Tél volt, sötét, reggel hét ora lehetett, főztem  kávét,majd kinéztem a konyha ablakán. Előttem a templom torony, rajta az óra, körülotte a hatalmas fák, a tél illata, az ébredező emberek, lehajtott fejjel csuszkálnaka  a járdán, a HÉV felé sietnek. Látom a kis autom, a parkoloba, teljesen behavazva. Egy -két hollo károgását még hallani. Ma lassabban ébred a város, mert szombat reggel van. Nincs gyönyörű versenylovam, és luxus autom sem , jelenleg, csak a terveimben, és Isten tudja miota nem láttam az oceánt, és még soha még soha nem láttam pálmákat, és nem is utaztam még repülővel. Abban a pillanatban akkor ott reggel, amikor az ebredezo tél sötétségét néztem, azt kivantam, hogy most álljon meg az Idő. Hiába néztem a templom torony hatalmas oráját, nem engedelmeskedett és eljött a következő pillanat is. Emlékszem, mennyire vigyáztam, nehogy felébredj, de nem sikerült. Észrevették hogy ébren vagyok, előszőr Zeusz nézett rám álmosan, majd nyujtozott egyett a konyha ajto küszöbén, majd Ő is felébredt, kijött, és rágyujtottunk egy szal cigarettara...

Erdekes ha megallt volna akkor az Ido, nem ismerhettem volna meg azokat akiket azert ismertem meg, mert tovabb haladt a mutato a templom torony orajan. A kerdes mar csak az, hogy hova es hogyan tegyuk ezt a sok elmult pillanatot. 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 24528
30 nap: 1951
24 óra: 54