Álmot láttam karjaidban
Május volt, épp nyíltak az orgonák,
S az esti szellő már-már suttogta a nyár dalát...
Ekkor történt az, mikor a Szerelem hajóján,
Partra nézve megláttam, hogy rám nézett a Halál.
Álmot láttam egy keddi éjszakán,
S akkor nem is sejtettem, hogy én is részese lettem,
Mert boldogságom elvette, amelett,
Hogy üzente: hamarosan beköszön minálunk.
Utánna, hogy eljött néhány órára,
Szerelmemet összetörte köpenyének suhogása.
Tiszteletem tettem azon a temetésen,
S Ő újra ott állt álruhában ...rám nézett...
Jól emlékszem...
Akkor kértem én a Szellemet, akit kísértem
Küldje vissza Boldogságom,
Legyen ez az osztályrészem!
És a Szellem meghallgatott, Boldogságom
eljött értem, de nem sok volt egy hét csupán,
S ő újra elment...S most csak állok némán
Nem fáj. Csak bolyongok az emlékében, szép szemének kék tükrében.
Most jó. Nem fáj. Tudom. Érzem,
A Szellem meghallgat most is,
S ő újra jön majd nyári éjnek holdfényében.
