Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elet hatara

2015.12.03

A park olyan volt, mint regen , nem is tudom, hogy azok a gyumolcsok hogyan kerultek oda, hiszen nem is voltak ott gyumolcsfak. Tulajdon keppen nem is szamit az egesz, hiszen a kovetkezo pillanatban mar a haz fele kozeledek, de meg tavol vagyok tole.

Fogalmam sincs milyen evszak lehetett, csak azt tudom, hogy kod volt, es biztos vagyok benne hogy nem alom volt, meg ha masnap fel is ebredtem, hiszen minden, ami a valosagban emberi szemmel lathato az minden pontosan ugyan ugy megtortent csak nem akkor nem is par nap mulva hanem mas fel evre ra.

A felenel jarhattam a hatalmas fuves parknak, es folyamatosan a hazat neztem, majd kicsivel tobb mint fel uton megalltam. Eleg kozel voltam, hogy lathassam, ahogy rendorok mennek fel a lepcson, majd kopognak az ajton, majd az ablakon, majd visszajonnek a bejarati ajtohoz, kinyitjak azt es bemennek a hazba.

Eszre sem vettem amint mindezt neztem, hogy regen meghalt nagyapam all mellettem es velem egyutt nezi az esemenyeket. Tolem jobb oldalt a lap fele, barka van kikotve. Azzal erkezett nagyapam. Nem mondta de tudtam.

Par pillanatra ra, hogy bemennek a rendorok a hazba, nagyanyam jon ki a kapun es felenk kozeledik. Arcan felelem es ketsegbeeses latszott. Szavak nelkul szoltam hozza amikor megkerdeztem tole: 

-mi tortent mama, meghaltal, miert mennek rendorok a hazba?

Nem hallhato szavakkal valaszolt.

-Igen-mondta, majd a ketsegbeesestol es a felelemtol, mintha sirni latszott volna. 

-Miert sirsz, mama?, ne sirj en megbocsajtok neked!

Magam sem ertettem, hogy miert mondom ezt neki, hiszen nem tudtam arrol, hogy barmiert is haragudnek ra. Neztem ahogy tolem jobboldalt elhalad, kozben konnyes a szeme, es nagyon fel. 

Valami olyasmit mondott, hogy ez talan nem biztos, hogy eleg lessz. Majd  tovabb haladt mintha vart volna valakire. Lassan megertettem, hogy amitol annyira rettegett az az a valami volt ami erte jott nyugati iranybol. 

Az uralkodo hangulat inkabb szomoru volt reszunkrol mintsem boldog es oromteli, a kocsi amelyre nagyanyam vart megis ugy jott feleje mintha a leheto legnagyobb unnep es mulatsag lenne az o halala. A kocsit fekete lovak huztak, es  bodult, tivornyazo, parokaban es alarcban levo ember tomeg ult rajta. A lovak vagtattak egyre sebesebben es a tomeg egyre hangosabban szolt. A latvany onmagaban ilyeszto volt, hat meg annak akinek ilyen a fogadtatasa. Olyan volt mint maga a karhozat, amely azokra a lelkekre var akik helytelenul eltek eletuket. 

Nagyapamra neztem es tudtam amit gondol, neman nezett maga ele, es a helyzetbol adodoan teljesen egyertelmu volt, hogy egyedul fog visszamenni azzal a barkaval,, amivel nagyanyamert jott. Ugy tunt, mintha csalodott volna legalabb is ezt lattam az arcan, ahogy a foldet nezte elmerengve, majd beletorodve abba, hogy itt az sem lesz eleg ha en megbocsajtok egyut neztuk vegig ahogy a ketsegbeesett oregasszonyt elviszi a fekete hinto, talan orokre, egyikunk sem tudta.

Mielott vissza ment volna, penzermeket dobott felem, at azon a vonalon amit en nem lephettem at es ami koztunk allt, mint lathatatlan hatar az elok es a holtak vilaga kozott. 

 

Masfel evre ra epp Madridban voltam amikor megszolalt a telefon es kozoltek velem hogy nagyanyam meghalt. A telefon beszelgetesbol informaltak arrol is, hogy hogyan talaltak ra. Egesz pontosan azt hallottam amit mar magam is tudtam. A tobbit senki nem mondhatta el mert a rendorokon kivul az alom tobbi resze a holtakrol szolt es egy olyan vilagrol, amelyet nem mindenki lathat. Az egyszeru logikai kovetkeztetes meg kivanna azt a feltevest, hogy ha az alomban jatszodo tortenesek valosagra vonatkozo reszei -a rendorok, es a folyamat, ami barki szamara erzekelheto- elteres nelkul megtortent, miert ne tortenhetett volna meg az is ami utanna kovetkezett.

Az ido kerdese, ami itt felmerulhet az egy teljesen mas kerdes es ha az Ido mint letezo folytonossagaban hiszunk akkor nyilvan en nem lehettem ott hiszen az alom utan masfel evre kovetkezett be pontosan az amit lattam, ami szerint en ott voltam a halal pillanataban. De ha elvetjuk az Ido altalunk ismert verziojat es egy mas nezopontbol vizsgaljuk meg a dolgokat akkor rajohetunk arra, hogy az Ido tulajdonkeppen nem is letezik, es az ember tobbre kepes, mint amire megtanitottak, hogy az. 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 24527
30 nap: 1952
24 óra: 54