Határok nélkül
Rég találkoztunk, hiszen már mind halottak vagytok. Ezt ők is tudják. Én is tudom.
De a kapuk nyitva vannak és amikor szükséges átlépek rajta . Az hogy mikor szükséges azt a magasabb Intelligencia majd eldönti. Hol érzéseket, hol jeleket küld, hol álomnak álcázva tárja ki a világot, ahol értékes utmutatásokhoz juthat az ember.
Feltéve, ha van benne kellő alázat az Ismeretlen iránt.
A régi házba belépve nagyanyám fogadott felhőtlen örömmel az arcán. Szépen fel volt öltözve, meg is jegyeztem magamnak. Különös, fehér csipkével kombinált ruhája kosztümszerű volt. A haja szépen fésült,ahogy életében is nagy gondot forditott rá, most is, hasonló volt. A szokásos rúzs, és arc. Valahogy olyan volt, ahogy még életében sem látta az ember. Nem sugárzott belőle semmi negativitás. Tiszta volt és jó szándékú. Meglepő ez az ő esetében, hiszen nem volt rá jellemző, sőt nagyon is az ellenkezője volt az igaz. Amig élt. És utánna is sokáig.
Nem igazán kapcsolódott semmi pozitiv hozzá, leszámitva azt az egy dolgot, hogy egy kicsit még ezekkel a tulajdonságokkal is hiányzott, és sajnáltam hogy már élőben nem képviselheti a magáról mások számára felállitott számitó és gonosz személyiségét, amelyet többek állitása szerint halála előtt minden szinten megbánt és probált minden cselekedetéért megbocsátást kérni. Azt hiszem sikerült neki, legalább is ezt azokból a találkozásokból tudom, amelyek a halála után időközönként a részüké tettek engem is. Az utolsó, meglepő volt és fontos információt hordozott. Személyes információ volt,amelynek nincs más számára jelentősége, igy nem is térek rá bővebben ki.
Az irás lényegi eleme, nem az amit mondott, hanem az, hogy mi emberek meg tudjuk különböztetni a dolgokat egymástól, és haladjunk a tisztán látás útján arra , ami az igazi képességünk. El kezdjünk tovább látni annál , amit magunk körül látunk, és megértsük, hogy nincsennek határaink. Megértsük azt hogy ideje kilépni a sötét gondolkodásunk, elme uralta világunkból, mert az soha semmi jót nem hozott még az ember számára, mint pusztitást, félelmet, aggódást, szenvedést.
Ha megtanulunk újra össze hangolódni a belső energetikai rendszerünkkel, akkor megértjük, hogy nincsennek határaink, bármire képesek vagyunk , és ennél a pontnál már az értékrendünk is átalakul. Amikor együtt fogunk lélegezni a Természettel, akkor béke lesz bennünk. Minnél több emberben lesz béke, annál nagyobb a valószinűsége annak,hogy a világot nem a harácsolás és a pusztitás fogja uralni , hanem a béke és a nyugalom. Amilyen a nép,olyan lesz a vezetője.
Az első lépést a második követi a változás utján, amit a harmadik majd a végtelen összes többi. Mindenki saját maga felel a saját élete sorsáért és ha mindenki csak a saját maga belső fejlődésére koncentrál az már elég lesz nem csak az individuum de a globális változáshoz is. És persze mindemelett ne feledjük az ALÁZATOT és a SEGITSÉGNYÚJTÁST, mielőtt kérnénk valamit is.
