Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy magasabb intelligencia.

2014.09.08

 Egy magasabb intelligencia működik rajtunk keresztül, álltalunk manifesztálódva saját maga számára. Ezt tanítják, ezt hallani, és akiket érdekel, az számtalan helyzetben meg is tapasztalhatja. Persze a helyzetek is mind különböznek egymástól, és az is igaz (ahogyan a többi is), hogy soha nem kapunk nagyobb feladatot, mint amivel meg tudunk bírkózni. Ez holmi elcsépelt szövegnek tünhet, mert már tul sokan hangoztatják, olyanok főleg, akik holmi identitást remélnek attol, hogy ezoterikus avagy spirituális világszemléletűnek tartják magukat. Sajnos az ezoteria ma már divattá vált. Na nem baj, azért legalább felbukkan valahogy 

Visszatérnék oda, amiről írni szándékozom. 

Nehéz helyzetekben mutatkozik meg igazán hogy értjük-e  a magasabb szándék mínőségi fejlődésést, ami rajtunk keresztűl manifesztálódik. Olyan nincs, hogy pusztító, értelmetlen szándék mozgatná az egészet. Az Univerzum nem beteg. És ezt most komolyan mondom, nem olyan, mint egy sejtburjánzás, amely maga ellen fordul.

Jol lehet ezen eseteket is Ő maga produkálja azért, hogy saját maga álltal felül is mulja azt. Ez alatt azt értem, hogy a test erős gondolati energiával, képes meggyógyítani önmagát. Szóval céltalan dolgokat, amelynek nincs értelme semmiképp sem produkál, tehát, minden rossznak tűnő dolog valamilyen magasabb értelmet szolgál, mely értelem a saját hétköznapi életünkben felbukkan, és átéljük azt, mint saját hasznot. Persze ha megengedjük a dolgokat, hogy legyenek. 

A baj csak ott kezdődik, amikor jön az igazi nehéz helyzet, és az ember korábbi felvilágosult tudata mélyen elsötétűl.

És a legtöbben itt buknak el. Olyankor aztán nincs Univerzum, nincs ezoteria, nincs magasabb cél. Csak a belső kattogás, örület, téboly, nyomoruság, siránkozás, stb. Ilyenkor rögtön kiderül hogy bölcsek vagyunk vagy ostobák. A legtöbben ostobának bizonyulnak. Hogyan fogjuk fel a helyzetet, amit képtelenek vagyunk felfogni. Ezt lehetetlen, ez képtelenség-mondjuk, gondoljuk, hisszük- és bár nem tududnk rajta változtatni, mégis állandóan ezen kattogunk, addig amíg teljesen megőrülünk, fel nem kötjük magunkat (sokan vannak), bosszút nem állunk, vagy tökéletesen át nem verjük magunkat azzal, hogy elfolytjuk a dolgot, és azt mondjuk bájosan a világnak, hogy " á, ezen én már túl vagyok ". Na vannak ezek a variációk. Vagy van egy másik lehetőség. Fogjuk a helyzetet, és gondolatban kivetitjük magunk elé a dolgot, azt amit látni sem bírunk. Van akinek már ez segít, a nagyon sötét tudatuaknak még ez sem elég. Szoval fogjuk és nézzük az ilető dolgot. Az illető dolog akár a mult, akár a jelen, akár a képzeletünk meggyőző marhasága, a lényeg, amit nem tudunk elfogadni. Amikor ez megvan, hirtelen lessz két választásunk, ami szintén a kivetitett dologbol fog ágazni. Aztán választhatunk. Az egyik vagy teljesen tönkretesszük magunkat, egészen addig amíg a béka feneke alá sülyedünk, miközben az illető dolog semmit nem változik ezáltal, vagy elkezdünk saját magunkkal foglalkozni, és örömet keresni a megmaradt dolgokban. Ebben az esetben sem változik a retteget dolog ott középen, neki nincs válsztása, ő változatlanul szar marad a mi számunkra, mert esze ágába sincs a mi bármilyen tettünkért saját magán változtatni. Neki ez igy jo és kész. Nekünk viszont van választásunk. Vagy lezzüllünk vagy boldogan élünk. 

Könnyű ezt mondani, persze. Általában a korábbiakban említett ostobaságok egyike szokott bekövetkezni, ami a lelki lezüllés egyik formálya. Kevesen vannak akik felfogják azt, hogy ha ordítanak, toporzékolnak, fejüket verik a falba , a dolog ugy sem változik semmit, az olyan és kész, akkor már miért ne élhetnénk boldogan? Tudatában lehetünk annak, hogy van ez a szörnyű valami, ami ott van, de attol még lehetünk boldogok. És azt mondják ez a valami igy lassan egyszer csak erejét veszíti és el fog tünni onnan. Egy napon arra ébredünk, hogy, nocsak, ez már nem bánt engem, ez már valóban nem bosszant, nem érdekel. És érezzük, a vele járó jó érzést. 

Ha meg spirituálisan akarjuk a kérdést megközelíteni, akkor ugy is egyszerű, hiszen, egy ilyen helyzetből megtanulhatjuk azt, hogy van választásunk. A választásnak meg hatalma van. Hatalma van életek fölött. Nagyon sok embernek sajnos nincs választása, mert egy nehez helyzetben elbuknak. A legtöbben elbuknak. Pedig ha felfognák azt hogy van választásuk, valószínű azt választanák, ami nem öli meg öket. Ha nem lennének ostobák akkor nem nyírnák  ki saját magukat. Egy intelligens lény nem pusztítja el magát. Egy intelligens lénynek van választása. Merre menjek, hogyan tovább...ha mind a két út végén ott van a halál, akkor miért a rövidebb utat választani feléje, amikor ott egy hoszabb is, és ahol bizonyára sok szép csoda várhat ránk. Ha nem érdekelne a csoda azzal sincs megoldva semmi, hiszen a következő életünkbe busásan elverik a fenekünket a gyengeségünkért.

Ha felismertük,hogy van választásunk, és megértettük, hogy az illető elfogadhatatlan borzalom, ugysem változik akármit is teszünk, akkor válasszuk a csodák utját, meglesz érte a jutalmunk .

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 24527
30 nap: 1952
24 óra: 54